Különdíj és aranysávos minősítés a SJE kórusának

„Az emberi hang a legszebb hangszer”

Kodály Zoltán egyik ismert gondolata nemcsak megszívlelendő, de valóban megalapozott. Csak az lehet igazán boldog, akinek lelkét a művészetek szépsége feltöltötte, aki már átélte, mit jelent az, ha az elhangzott zene ereje még a bőrünkre is hatást gyakorol, vagy mennyire felemelő egy közös célért küzdeni, alkotni, s azzal nemcsak magunknak, de másoknak is örömet szerezni.

Örömmel és teli várakozással indult a 2013/14-es tanév, hiszen végre megalakulni látszott egy kórus az Selye János Egyetem Tanárképző Kar égisze alatt. Az első félévnek több mint negyvenen vágtunk neki. Próbálkozás, szárnybontogatás, összeszokás és sok-sok éneklés jellemezte a kezdeti időszakot. Aki még nem tapasztalta meg a kóruséneklés gyönyöreit, fokozatosan tanult bele a többszólamúság varázsába. Sokaknak furcsa volt, hogy már október végén adventi és karácsonyi dalokat éneklünk, de hát mindenki hamar rájött, hogy egy kórusmű, vagy feldolgozás méltó megszólaltatása nem is olyan könnyű feladat. Az adventi időszakban két alkalommal mutatkozott be a kórus. Először a református templomban már hagyományosan megrendezésre kerülő komáromi iskolák adventi koncertjén, ahol nagy sikert arattak a „kistanítónénik”. Ezt követte az egyetem által szervezett karácsonyi összejövetel, ahol a pedagógusok és az egyetem dolgozói hallhatták a két és fél hónapos munka eredményét.
A kóruséneklés nyújtotta élmények szinte feltüzelték a tagokat és javaslatomra – akkor még nem tudták ugyan mire is vállalkoznak – belevágtunk egy országos szintű versenybe. A Kodály Napok Felnőtt Kórusok Országos versenyét háromévente rendezik meg Galántán. Az idei volt a XIII. A kórus lelkesen készült, sokszor az előírtnál is gyakoribb próbák beiktatásával, hogy méltóképp képviselhessük az egyetemünket és a várost egyaránt. A három napos rendezvény során volt részünk a versenyzés nyújtotta drukkban, hallgathattuk a szlovákiai magyar kórusokat, felléptünk a katolikus templomban és megkoszorúztuk Kodály szobrát. A kórus tudásának megfelelőt nyújtott, amit a magyarországi szakmai zsűri is méltón értékelt és további hasonló lendületet és odaadást kívánt. A verseny a vártnál is szebben végződött az énekesek számára, hiszen aranysávos minősítéssel és a Kodály bicíniumok hangulatos előadásáért kapott különdíjjal zárta a versenyt.

Köszönöm minden lelkes énekesnek ezt az odaadó munkát, a korrepetítoroknak a közreműködést, és minden egyéb támogatást, amivel kellőképp biztattak bennünket. Bízunk abban, hogy a jövőben is sikerül folytatni ezt a nemes munkát és öregbíteni Szlovákia egyetlen magyar egyetemének hírnevét.